Pici lány rigolyái

Forrás: Az élet így- negyven körül | 2012 február 22.

Csak visszatérek. Az új helyen sem bírtam megszokni, akkor már nem hagyom veszni az elmúlt két év irományait.

Ez a napsütés már nagyon tavaszt sejtett. Tudom még csak február van de akkor is olyan jól esik a lelkemnek. Két hét után ma ismét oviban a nagyobbik gyerkőc, holnap ráadásul jelmezbál, remélem jól sikerül majd. Olyan aranyos volt, az egyik barátjáról kérdezte, hogy tavaly mi is volt, mondtam neki, hogy ő nem volt jelmezben, mert nem akart semmit sem felvenni. Erre ő: “Na de anya, akkor hogy űzte el a telet?”  Annyira bírom, hogy még mindent olyan komolyan vesz. A pici lánynak meg újabb dilije van. Írtózik a szöszmöszöktől. Ha véletlenül egy kis szöszmösz van a fürdővízben ami a frottír zoknija belsejéből a lábujján maradt, képes azonnal és teljesen kétségbeesve kikérni magát a kádból, ráadásul rögtön az összes fürdőjátékot is ki kell menekíteni. Nehogy azoknak is valami bajuk legyen tőle! Tegnap labdáztunk itthon, akkor is felfedezett egy nagyítóval is alig látható szöszt a földön, rögtön ki kellett dobnom, mert addig nem volt hajlandó mást csinálni. Aztán két teljesen egyforma citromsárga pingpong labdával játszott a két gyerek, na ő még ezek közül is megtudja állapítani, hogy melyik az övé. Szerencsére a kisfiam nagyon türelmes volt, és mindig hajlandó volt visszacserélni, mert ő ugyanúgy nem látott különbséget a kettő között, mint én sem. Amúgy azt sem bírja, ha akár egy kis csepp víz megy a ruhájára. Múltkor a férjemmel pogácsát készítettek, nyakig lisztes volt, tényleg csak a szeme világított, ez nem zavarta. De amikor a ruhájára így, nyakig lisztesen rácseppent véletlenül egy csepp gyümölcslé amit ivott, na akkor aztán rögtön jött reklamálva, hogy azonnal öltöztessem át

Bejegyzés jelentése

költözés

Forrás: Az élet így- negyven körül | 2012 február 16.

Elköltözöm innen, de még én sem törlöm magam, szerettem én is, mint sokan mások.

Majd figyelgetem, hogy hogyan alakulnak itt a dolgok. Az új blogcímem:

negyvenesblog.blog.hu “Az élet így- negyvenen túl” Aki szívesen olvasgat ott tovább, azt várom szeretettel. Minden jót és sok örömet az életben.

Bejegyzés jelentése

Kiakadva

Forrás: Az élet így- negyven körül | 2012 február 13.

Most kiakadtam. Tegnapi bejegyzésem sehol, ez a profil nem olyan, mint amit én beállítottam, anno, magamról leírt kis megjegyzés, hogy mi motivál- sehol. Nem lett ez így túl sikeres változtatás, azt hiszem költözni fogok innen.

Bejegyzés jelentése

hosszú tél

Forrás: Az élet így- negyven körül | 2012 február 1.

 Megjött az igazi hideg. Én tulajdonképpen nem bánom, szerintem ez így normális. Télen legyen hideg és hó. De ilyenkor februárban titokban már a tavaszt várom. Ezt érzem abból is, hogy nagyon sokat gondolok arra, hogy jó lenne egyet relaxálni. Ami nálam azt jelenti, hogy egy olyan napot tartani amikor nem csinálok semmi különöset, csak olvasok, pihengetek, tévézgetek. Számomra ez az igazi kikapcsolódás. Elgondolkoztam ezen, hogy milyen érdekes is ez, hogy ahány ember, annyiféle pihenési mód. Van aki kirándulni szeret, olyan is aki wellnessbe jár, aki akkor pihen ha bulizik, de még olyan is előfordul, hogy valaki akkor érzi a legjobban magát, ha felpörgeti az agyát ezerrel és valamilyen munkába mélyed el. Én a csendesen félrevonulós típus vagyok. Jó könyv, kényelmes fotel, jó film…Ez sajnos, csak nyáron adatik meg, amikor a férjem a gyerekekkel délután a házikóban pihen és én a kedvenc olajfám alatt heverészgetve olvashatok…De vágyom már rá…

Ráadásul lemondtam a bált is, az egyetlen lehetőséget ahová a férjemmel ketten szoktunk menni. Tavaly nagyon jó volt, de most, hogy a pici lánnyal nem tudom mi van, nem akarok menni. Úgysem tudnék nyugodtam mulatozni, miközben ő meg itthon van nélkülem. Lehet, hogy hiba, mert közben meg szükségünk lenne egy kettesben töltött időre is a férjemmel, de most nekem nem megy. Az a fő baj, hogy az ország másik végében, Békéscsabán lenne. Mert ha itt lenne Budapesten, akkor nyugodtan mennénk el, mert tudom, hogy bármi van haza tudunk jönni. De Csabáról ez nem működik. Ez van. Az anyuka nyert a feleséggel szemben idén.

Bejegyzés jelentése

vizsgálatok

Forrás: Az élet így- negyven körül | 2012 január 31.

 Túl vagyunk két vizsgálaton. Az uh-os szerencsére negatív, csak egy kis mirigy-duzzanat van a pici lány hónalján, azt mondták, hogy nem kell vele foglalkozni. Ma voltunk a neurológiai vizsgálaton, a sima EEG negatív, de csinálnak neki még egy alvásost és egy fény vizsgálatot is, aztán lesz a végső kiértékelés. Amúgy azt mondta, a doktornő, hogy egy kedves, nyitott, értelmes, szépen fejlődő kislány, nem lát neurológiai szempontból semmi rosszat nála. Ez büszkeséggel töltött el. Mindig büszke vagyok magunkra, már a kisfiamnál is mondták, hogy látszik, hogy sokat foglalkozunk vele. Igen ez tényleg igaz. És én erre büszke vagyok. Amióta a kisfiam ovis lett, és látok egy pár tényleg elvadult gyereket akik csak úgy, maguktól nőnek fel, azóta meg pláne. Lehet, hogy a lakás nem mindig tökéletes, hogy nincs minden ruha rögtön kivasalva, hogy időnként hatalmas a felfordulás, de a gyerekeim rendben vannak. És ez jó. Persze ők is normálisak, igen van hogy hisztisek, követlőznek, hogy nem csinálják amit kérek tőlük, hogy feszegetik a határokat, de azért kedvesek, értelmesek, nyitottak. Amúgy éppen átszervezem az itthoni életünket. 1 évem van arra, hogy a családot megtanítsam arra, hogy nem bírok mindent egyedül elintézni, elrakni, elkészíteni, elmosni, eltakarítani. Nem megy. Nem vagyok huszonéves, 42 éves vagyok két kicsi gyerekkel és már igencsak elfáradok időnként. Remélhetőleg hamarosan dolgozni megyek és akkor már nem lehet mindent tőlem elvárni. Én is szeretném élvezni is a dolgokat. A kisfiam úgy látom, hogy kezdi megérteni, most már szépen elrakja este a ruháit, nem csak úgy kiejti a kezéből, szívesen segít porszívózni.  Még a többiekkel is ki kell dolgoznom, hogy hogyan és miként vesznek majd jobban részt az itthoni dolgokban is, mert muszáj lesz.

Bejegyzés jelentése

Fohászaim

Forrás: Az élet így- negyven körül | 2012 január 27.

 Eltűntem egy picit. Okkal. Pici lány múlt héten szombaton rosszul lett az autóban. Most folynak a kivizsgálások, egyelőre az epillepszia irányában. Megjártuk az egyik gyerek kórházat is, szerencsére az az orvos akin ott a dolgok múlnak, nagyon kedves, alapos és profi. Azonban mesélhetnék arról is, hogy vajon hogyan lehet úgy vért venni, hogy a nővérke egész köppenye tiszta vér, mire eszébe jut, hogy talán egy csövet is oda kellene tartani a tűhöz és aztán meg úgy kell a gyerek karjából kinyomkodni egy kis vért, hogy egyáltalán megcsinálhassák a labort… De nem panaszkodom, mert ennél sokkal lényegesebb dolgom van – hinni a fohászaimban amit kiküldtem a világba, nevezhetjük Istennek, az égieknek, a fentről rám vigyázó felmenőimnek…bárkinek – hiszen ez egyéni, hogy ki, hogyan hívja és miben hisz. A lényeg a fohász, amit nem is most, hanem még akkor küldtem, amikor az eltemetett gyermekem után végre ismét gyermekem született: hogy felnevelhessem, láthassam hogyan válik egészséges felnőtt belőle.  És most a kórházban az ágyban fekve, és a fák lombjainak susogását hallgatva ismét fohászkodtam. Hogy ez a pici, gyönyörű lányka legyen szintén egészséges. Én ezeket szoktam kérni. Nem kérek én sosem pénzt, karriert…stb. Ezeket is megbecsülöm, de ezekért képes vagyok tenni, küzdeni. Ami nem rajtam múlik, ahhoz meg marad a remény, hogy talán meghallgattatik a fohászom.

Bejegyzés jelentése

Egók tombolása

Forrás: Az élet így- negyven körül | 2012 január 17.

A pici lány dackorszakba lépett. Nem egyszerű az ügy, és számomra szokatatlan, mert a kisfiammal ez gyakorlatilag kimaradt. Tombol ha bármi nem úgy van ahogyan azt ő szeretné. Mindegy miről van szó. Tombol ha kikapcsolom a tévét (nálunk eléggé szabályozott keretek között mehet csak), ha nem adom rá a szennyesből kikotort ruhát a rajta lévő tiszta helyett, ha hazaindulunk a játszótérről, a lépcsőházban, szintén azért mert még nem akar hazajönni, majd a lakásban, mert nem hajlandó levenni a kinti ruhát, aztán tombol azért, mert a tombolásos hisztije miatt úgy hüppög, hogy nem tud tőle elaludni… Na, ez volt számomra a tegnapi nap csúcsa. Amikor azért hisztizett, mert a saját hisztije zavarta. Jó, mi? Szerencsére ma egy kicsit simább nap van. A kisfiam is küzd az egóval, de az kevésbé súlyos. Neki azzal kell megküzdenie, hogy sokan nem tudnak mit kezdeni a jelenlegi fantasztikus mélységeket felölelő tudományos érdeklődésével. Pedig szuper dolog, mert azzal, hogy ilyen komolyan érdeklődik az állatok iránt egy csomó minden mást is megtanul. Ismer egy csomó dolgot a természet változásaiból, a lét- nem lét kérdéséről, a földünk, mint bolygó témaköréből, gyakorlatilag minden ami a természettel, állatokkal és az élettel összefügg érdekli. Ezért is csodálkoztam magamban, amikor valaki szóvá tette, hogy elég fárasztó, amikor tudományos kiselőadást tart. Szerintem viszont jó dolog. Volt vonatos korszakunk, aztán kisautós, most ez van. Szépen fejlődik, fantasztikus a szókincse, imádja a könyveket, szereti ha meséket olvasnak neki, azt gondolom, hogy rendben van. Az, hogy az idióta, ijesztő figurás rajzfilm csatornák helyett a Nat.Geogr. -ot, Spektrumot és az Animal Plantet szereti nézni? Ez legyen a legnagyobb bajunk! Nem vagyok hajlandó a gyereket amiatt leszoktatni az érdeklődéséről, mert adott esetben nem akar valamelyik kislánnyal babakonyházni.

Bejegyzés jelentése

Hullámvasút napok

Forrás: Az élet így- negyven körül | 2012 január 12.

 Nem tudom, hogy miért de két napja olyan a hangulatom, mint a hullámvasút. Nincs rossz kedvem, csak időnként olyan semmilyen, aztán jó kedvem van, majd ismét olyan tétova. Persze azért ha jobban belemélyedek, akkor tudom mi az oka. Egyszerűen akárhogyan alakítom, szervezem a napjaimat, valahogyan sosem jut idő igazán olyan dolgokra, amelyek nem a kötelesség és a család körül forognak, hanem amelyek ezenkívűl, csak is rólam szólnak. Rohanva olvasok, elcsípett 5 percekben próbálok tanulni, relax egyáltalán nincs. Jó, kedden eljutottam tornázni, de ezenkívűl csak a mókuskerék. Ami nem lenne baj, mert imádom a pici lányt, meg amikor a kisfiam elkezdi a szokásos véget nem érő tudományos előadásait. Ezzel semmi  baj nincs, de 10 év itthon lét és házimunka után egy kicsit fásultan nézem, ahogy  a pici lány reggelente belekezd a munkanapjába: először kipakolja a gyerek szennyest, aztán a felnőttet. Amíg főzök a konyhaszekrényt is megszabadítja a tartalmától, majd eszébe jut, hogy a gyerekszobában végül is egészen sok apró mütyüröket tartalmazó izgalmas szétpakolási lehetőségek vannak és akkor még csak reggel 10 óránál járunk. Ilyenkor szoktam elmenekülni a levegőre vele, majd ebédre hazaesni, de akkor már nincs rendrakás, mert beájul az ebéd után az ágyba, és na, akkor jön egy csendes, meghitt 1 óra számomra, amikor is én is megebédelek, kávézom és amennyiben a felettünk folyó lakásfelújítás engedi, egy kicsit leülnék tanulni, olvasni. De mikor és éppen belemélyednék- már pici lány meg is érkezik a fülig érő mosolyával, további izgalmas ténykedésekre pihenten. Persze aztán elrohanunk az oviba, és amikor az 5 évesem is hazaér akkor szoktam feladva az egész napi elképzelésemet beülni hozzájuk, és ha még találok talpalatnyi helyet, akkor oda további játék lehetőségeket kitalálni. Aztán amikor este 10-kor beájulok mindig végiggondolom, hogy már megint mit szerveztem meg rosszul. És reménykedve abban, hogy talán következő nap még egy fél órával többet kiszoríthatok magamra, elalszom…

Bejegyzés jelentése

Ismét Gavalda

Forrás: Az élet így- negyven körül | 2012 január 10.

Már írtam egyszer az egyik könyvéről: az Együtt lehetnénkről. Most fejeztem be a Vigaszság c. könyvét. Ismét lenyűgöző volt. Nem kivonatolom a történetet, felesleges mert nem lehet. Egyszerűen nem az a lényeg benne. Hanem az a fantasztikusan mély szeretet, amit ez a könyv sugároz. Nem is tudom, hogy csinálja- ha tudnám én is írnék ilyeneket. Tele van gyásszal az egész könyv és mégis oly felemelő. Megint furcsa karakterek, amelyeket olyan mély szeretet és egymás iránti feltétlen elfogadás jellemez. És messze nem tökéletes senki sem. Sőt, a tökéletlenségükben gyönyörűségesek. Védtelenek, sebezhetőek, elveszettek, magányosak szóval olyan emberiek, valóságosak és boldogtalanságukban is mégis oly boldogságra képesek… Boldog vagyok, hogy olvashattam.

Bejegyzés jelentése

fogadkozás nélkül

Forrás: Az élet így- negyven körül | 2012 január 5.

Elég jól halad az oszt.találkozó szervezése.

Az új évvel kapcsolatban nem tettem semmi különösebb fogadalmat magamnak a szokásos gondolatok és tervek vannak, de ezek már évek óta ugyanazok és a megvalósításuk folyamatosan folyik, illetve igyekszem megvalósítani őket. Rendszeres mozgás, minél egészségesebb étkezés, boldog gyerek arcok magam körül, önmagam belső egyensúlyának megteremtése. A szellemi igényeimhez is megteremteni a lehetőségeket: jusson idő olvasásra, tanulásra. A barátokkal is rendszeresen találkozni. A férjemmel megpróbálni magunkra is időt fordítani- jelenleg ez a legnehezebb. Szeretnék ismét egyre több kulturális eseményre is eljutni, hiányoznak a régen folyamatosan figyelemmel kísért kiállítások, koncertek…stb. De ami új, mert 10 év itthonlét után most válik aktuálissá: megtalálni az ideális munkát, munkahelyet, egyáltalán munkát találni magamnak. Persze amíg pici lány ovis nem lesz, addig még lehet, hogy kompromisszumos megoldásokra kell hagyatkoznom, de aztán most már tényleg szeretnék valami jóba kezdeni. Annyit tanultám már, annyiféle munkahelyem volt már, most már épp ideje lenne rátalálni egy ideálisra is. Azt hiszem az itt felsorolt dolgok nem különlegesek, megvalósíthatók, és nekem tényleg fontosak.

Bejegyzés jelentése