Nem tudom, hogy miért de két napja olyan a hangulatom, mint a hullámvasút. Nincs rossz kedvem, csak időnként olyan semmilyen, aztán jó kedvem van, majd ismét olyan tétova. Persze azért ha jobban belemélyedek, akkor tudom mi az oka. Egyszerűen akárhogyan alakítom, szervezem a napjaimat, valahogyan sosem jut idő igazán olyan dolgokra, amelyek nem a kötelesség és a család körül forognak, hanem amelyek ezenkívűl, csak is rólam szólnak. Rohanva olvasok, elcsípett 5 percekben próbálok tanulni, relax egyáltalán nincs. Jó, kedden eljutottam tornázni, de ezenkívűl csak a mókuskerék. Ami nem lenne baj, mert imádom a pici lányt, meg amikor a kisfiam elkezdi a szokásos véget nem érő tudományos előadásait. Ezzel semmi baj nincs, de 10 év itthon lét és házimunka után egy kicsit fásultan nézem, ahogy a pici lány reggelente belekezd a munkanapjába: először kipakolja a gyerek szennyest, aztán a felnőttet. Amíg főzök a konyhaszekrényt is megszabadítja a tartalmától, majd eszébe jut, hogy a gyerekszobában végül is egészen sok apró mütyüröket tartalmazó izgalmas szétpakolási lehetőségek vannak és akkor még csak reggel 10 óránál járunk. Ilyenkor szoktam elmenekülni a levegőre vele, majd ebédre hazaesni, de akkor már nincs rendrakás, mert beájul az ebéd után az ágyba, és na, akkor jön egy csendes, meghitt 1 óra számomra, amikor is én is megebédelek, kávézom és amennyiben a felettünk folyó lakásfelújítás engedi, egy kicsit leülnék tanulni, olvasni. De mikor és éppen belemélyednék- már pici lány meg is érkezik a fülig érő mosolyával, további izgalmas ténykedésekre pihenten. Persze aztán elrohanunk az oviba, és amikor az 5 évesem is hazaér akkor szoktam feladva az egész napi elképzelésemet beülni hozzájuk, és ha még találok talpalatnyi helyet, akkor oda további játék lehetőségeket kitalálni. Aztán amikor este 10-kor beájulok mindig végiggondolom, hogy már megint mit szerveztem meg rosszul. És reménykedve abban, hogy talán következő nap még egy fél órával többet kiszoríthatok magamra, elalszom…
" Megtanultam ami egy gyerek oly kézenfekvő: hogy az élet csupán kis egy-egy napig tartó életek összessége. Hogy minden napot úgy kell eltölteni, hogy észrevegyük a virágokat, a költészetet, beszélgessünk az állatokkal. Hogy nincs jobb egy olyan napnál amely álmodozással, naplemetével és frissítő szelekkel telik."
Hullámvasút napok
Forrás: Az élet így- negyven körül | 2012 január 12.
Nem tudom, hogy miért de két napja olyan a hangulatom, mint a hullámvasút. Nincs rossz kedvem, csak időnként olyan semmilyen, aztán jó kedvem van, majd ismét olyan tétova. Persze azért ha jobban belemélyedek, akkor tudom mi az oka. Egyszerűen akárhogyan alakítom, szervezem a napjaimat, valahogyan sosem jut idő igazán olyan dolgokra, amelyek nem a kötelesség és a család körül forognak, hanem amelyek ezenkívűl, csak is rólam szólnak. Rohanva olvasok, elcsípett 5 percekben próbálok tanulni, relax egyáltalán nincs. Jó, kedden eljutottam tornázni, de ezenkívűl csak a mókuskerék. Ami nem lenne baj, mert imádom a pici lányt, meg amikor a kisfiam elkezdi a szokásos véget nem érő tudományos előadásait. Ezzel semmi baj nincs, de 10 év itthon lét és házimunka után egy kicsit fásultan nézem, ahogy a pici lány reggelente belekezd a munkanapjába: először kipakolja a gyerek szennyest, aztán a felnőttet. Amíg főzök a konyhaszekrényt is megszabadítja a tartalmától, majd eszébe jut, hogy a gyerekszobában végül is egészen sok apró mütyüröket tartalmazó izgalmas szétpakolási lehetőségek vannak és akkor még csak reggel 10 óránál járunk. Ilyenkor szoktam elmenekülni a levegőre vele, majd ebédre hazaesni, de akkor már nincs rendrakás, mert beájul az ebéd után az ágyba, és na, akkor jön egy csendes, meghitt 1 óra számomra, amikor is én is megebédelek, kávézom és amennyiben a felettünk folyó lakásfelújítás engedi, egy kicsit leülnék tanulni, olvasni. De mikor és éppen belemélyednék- már pici lány meg is érkezik a fülig érő mosolyával, további izgalmas ténykedésekre pihenten. Persze aztán elrohanunk az oviba, és amikor az 5 évesem is hazaér akkor szoktam feladva az egész napi elképzelésemet beülni hozzájuk, és ha még találok talpalatnyi helyet, akkor oda további játék lehetőségeket kitalálni. Aztán amikor este 10-kor beájulok mindig végiggondolom, hogy már megint mit szerveztem meg rosszul. És reménykedve abban, hogy talán következő nap még egy fél órával többet kiszoríthatok magamra, elalszom…
Bejegyzés jelentése