Egók tombolása

Forrás: Az élet így- negyven körül | 2012 január 17.

A pici lány dackorszakba lépett. Nem egyszerű az ügy, és számomra szokatatlan, mert a kisfiammal ez gyakorlatilag kimaradt. Tombol ha bármi nem úgy van ahogyan azt ő szeretné. Mindegy miről van szó. Tombol ha kikapcsolom a tévét (nálunk eléggé szabályozott keretek között mehet csak), ha nem adom rá a szennyesből kikotort ruhát a rajta lévő tiszta helyett, ha hazaindulunk a játszótérről, a lépcsőházban, szintén azért mert még nem akar hazajönni, majd a lakásban, mert nem hajlandó levenni a kinti ruhát, aztán tombol azért, mert a tombolásos hisztije miatt úgy hüppög, hogy nem tud tőle elaludni… Na, ez volt számomra a tegnapi nap csúcsa. Amikor azért hisztizett, mert a saját hisztije zavarta. Jó, mi? Szerencsére ma egy kicsit simább nap van. A kisfiam is küzd az egóval, de az kevésbé súlyos. Neki azzal kell megküzdenie, hogy sokan nem tudnak mit kezdeni a jelenlegi fantasztikus mélységeket felölelő tudományos érdeklődésével. Pedig szuper dolog, mert azzal, hogy ilyen komolyan érdeklődik az állatok iránt egy csomó minden mást is megtanul. Ismer egy csomó dolgot a természet változásaiból, a lét- nem lét kérdéséről, a földünk, mint bolygó témaköréből, gyakorlatilag minden ami a természettel, állatokkal és az élettel összefügg érdekli. Ezért is csodálkoztam magamban, amikor valaki szóvá tette, hogy elég fárasztó, amikor tudományos kiselőadást tart. Szerintem viszont jó dolog. Volt vonatos korszakunk, aztán kisautós, most ez van. Szépen fejlődik, fantasztikus a szókincse, imádja a könyveket, szereti ha meséket olvasnak neki, azt gondolom, hogy rendben van. Az, hogy az idióta, ijesztő figurás rajzfilm csatornák helyett a Nat.Geogr. -ot, Spektrumot és az Animal Plantet szereti nézni? Ez legyen a legnagyobb bajunk! Nem vagyok hajlandó a gyereket amiatt leszoktatni az érdeklődéséről, mert adott esetben nem akar valamelyik kislánnyal babakonyházni.

 

Bejegyzés jelentése