vizsgálatok

Forrás: Az élet így- negyven körül | 2012 január 31.

 Túl vagyunk két vizsgálaton. Az uh-os szerencsére negatív, csak egy kis mirigy-duzzanat van a pici lány hónalján, azt mondták, hogy nem kell vele foglalkozni. Ma voltunk a neurológiai vizsgálaton, a sima EEG negatív, de csinálnak neki még egy alvásost és egy fény vizsgálatot is, aztán lesz a végső kiértékelés. Amúgy azt mondta, a doktornő, hogy egy kedves, nyitott, értelmes, szépen fejlődő kislány, nem lát neurológiai szempontból semmi rosszat nála. Ez büszkeséggel töltött el. Mindig büszke vagyok magunkra, már a kisfiamnál is mondták, hogy látszik, hogy sokat foglalkozunk vele. Igen ez tényleg igaz. És én erre büszke vagyok. Amióta a kisfiam ovis lett, és látok egy pár tényleg elvadult gyereket akik csak úgy, maguktól nőnek fel, azóta meg pláne. Lehet, hogy a lakás nem mindig tökéletes, hogy nincs minden ruha rögtön kivasalva, hogy időnként hatalmas a felfordulás, de a gyerekeim rendben vannak. És ez jó. Persze ők is normálisak, igen van hogy hisztisek, követlőznek, hogy nem csinálják amit kérek tőlük, hogy feszegetik a határokat, de azért kedvesek, értelmesek, nyitottak. Amúgy éppen átszervezem az itthoni életünket. 1 évem van arra, hogy a családot megtanítsam arra, hogy nem bírok mindent egyedül elintézni, elrakni, elkészíteni, elmosni, eltakarítani. Nem megy. Nem vagyok huszonéves, 42 éves vagyok két kicsi gyerekkel és már igencsak elfáradok időnként. Remélhetőleg hamarosan dolgozni megyek és akkor már nem lehet mindent tőlem elvárni. Én is szeretném élvezni is a dolgokat. A kisfiam úgy látom, hogy kezdi megérteni, most már szépen elrakja este a ruháit, nem csak úgy kiejti a kezéből, szívesen segít porszívózni.  Még a többiekkel is ki kell dolgoznom, hogy hogyan és miként vesznek majd jobban részt az itthoni dolgokban is, mert muszáj lesz.

Bejegyzés jelentése