hosszú tél

Forrás: Az élet így- negyven körül | 2012 február 1.

 Megjött az igazi hideg. Én tulajdonképpen nem bánom, szerintem ez így normális. Télen legyen hideg és hó. De ilyenkor februárban titokban már a tavaszt várom. Ezt érzem abból is, hogy nagyon sokat gondolok arra, hogy jó lenne egyet relaxálni. Ami nálam azt jelenti, hogy egy olyan napot tartani amikor nem csinálok semmi különöset, csak olvasok, pihengetek, tévézgetek. Számomra ez az igazi kikapcsolódás. Elgondolkoztam ezen, hogy milyen érdekes is ez, hogy ahány ember, annyiféle pihenési mód. Van aki kirándulni szeret, olyan is aki wellnessbe jár, aki akkor pihen ha bulizik, de még olyan is előfordul, hogy valaki akkor érzi a legjobban magát, ha felpörgeti az agyát ezerrel és valamilyen munkába mélyed el. Én a csendesen félrevonulós típus vagyok. Jó könyv, kényelmes fotel, jó film…Ez sajnos, csak nyáron adatik meg, amikor a férjem a gyerekekkel délután a házikóban pihen és én a kedvenc olajfám alatt heverészgetve olvashatok…De vágyom már rá…

Ráadásul lemondtam a bált is, az egyetlen lehetőséget ahová a férjemmel ketten szoktunk menni. Tavaly nagyon jó volt, de most, hogy a pici lánnyal nem tudom mi van, nem akarok menni. Úgysem tudnék nyugodtam mulatozni, miközben ő meg itthon van nélkülem. Lehet, hogy hiba, mert közben meg szükségünk lenne egy kettesben töltött időre is a férjemmel, de most nekem nem megy. Az a fő baj, hogy az ország másik végében, Békéscsabán lenne. Mert ha itt lenne Budapesten, akkor nyugodtan mennénk el, mert tudom, hogy bármi van haza tudunk jönni. De Csabáról ez nem működik. Ez van. Az anyuka nyert a feleséggel szemben idén.

Bejegyzés jelentése